Masszőrként az Atlétikai VB-n 2.

Avagy a sprintet a Stadion karéja alatt is lehet futni, nem csak a pályán...

Ha láttatok egy piros mellényes masszőrt, 20-án, dél tájban, a lépcsőkön lefelé sprintelni, nos az én voltam, mert az orvos hívott, hogy újabb sérült került be.

Nagyon kedves, "volt-zumbás tanítványaim" ugyanis kilátogattak és egy kicsit dumáltam kint velük. Visszafelé mentem már, amikor csörgött a telefon.

Bár világcsúcsot nem döntöttem, magamhoz képest elég jól futottam és a meniszkusz-műtétem óta nem mentem ilyen jó iramban.

Pár tegnapi kép a megnyitóról, amely jó kis pörgős volt, de hát tegnap 2 órás csúszást intézett az eső - és így talán le akartak este faragni ebből? Nem tudom, de a dobosokat szívesen hallgattam volna még.

A tegnapi nap igazán izgalmas volt, mert a férfi gátfutók gyakorlatilag kibérelték maguknak a Medical-t. Az előfutamok során ugyanis párat behoztak a kollégák.

Ami különös volt az egészben, az a sérülésük helye.

Ugyanis szinte mindegyikőjüknek a combhajlító izomhasi, azaz középső része sérült, némi medialis "felhanggal".

Hál'Istennek, többségüknél a masszázs elegendő volt és simán le tudtam lazítani az izmaikat negyed óra alatt.

Nem tudom eléggé megköszönni a Debreceni Labdarúgó Akadémia sportmasszőrének azokat a fogásokat, amelyeket azért tanított, hogy még hatásosabban menjen a mélyszöveti technika.

Furcsállottam viszont, hogy egy távol-keleti ország atlétája nem beszélt angolul, így hát elhadartam az ics, ni, szán, sí-t, aztán el is mosolyodott.

A lényeg, hogy utána tökéletesen relaxált állapotba került a túlfeszült izma.

Másoknál meg sem próbálkoztunk a masszázzsal, egyből ment az ultrahangra, a Warm-upba.

Este óriási élmény volt szurkolni Halász Bencének és a lányoknak, be is rekedtem a kiabálástól.

Ma már egy hotelben masszírozom és az egyik gátfutónak a lábaiba a 13:07-es időeredményt gyúrtam bele, amellyel tökéletesen elégedett lenne. Úgyhogy remélem, ez a karib-szigeti versenyző, akinek keresztneve egy francia divattervezőé is, bejut a döntőbe!